Sokszor hallom azt, hogy az illető harminc évesen már lekésett az önmegvalósításról, teljesen bizonytalannak érzi magát, nem boldog az életben, úgy érzi, hogy nem hasznos a munkája, hogy nem szereti, amit csinál, és úgy gondolja, ő ennél többre lenne képes. Esetenként irigységet érez azok irányába, akik már gyerekként megtalálták hivatásuk és azóta is azzal foglalkoznak. Vannak olyanok, akik hivatásuk választásában szüleik elvárását követték, mások pedig meg akartak felelni a társadalom elvárásainak és beleragadtak egy élethelyzetbe azt gondolván, hogy nincs tovább, nekik ennyi járt. Aztán vannak a negyvenes, ötvenes életközepi válságot megélők, akik rájönnek, hogy az élet véges és hirtelen mindenfélébe belefognának.

Tisztázzuk, sosem késő. Nincs olyan, hogy késő, ameddig élsz. Ha már meghaltál, akkor tényleg késő. Abban a pillanatban halsz meg, amikor feladod önmagad.

Rengeteg 30-50 éves korú emberrel tanultam együtt levelező képzésen az egyetemen. Ha úgy érzed, hogy nem vagy a helyeden, hogy nem szereted a munkád, hogy több van Benned, vagy, hogy utálod az alkalmazotti létet, akkor sosem késő elgondolkozni azon, hogyan tehetnéd jobbá az életed. Ehhez önismeretre van szükséged. Életünk során sokszor újra kell definiálni önmagunkat, hiszen ahogyan a világ is folyamatosan változik, mi is változunk tapasztalataink során. Sokszor évekre le tudod magad korlátozni olyan berögzült gondolkodással, amit észre se veszel. Például jövőképről beszélgettek a barátaiddal és jellemző módon úgy válaszolsz mindenre, hogy kinek van arra pénze. Karrierváltásról beszélgetve bizonyos munkákra vannak hiedelmeid, mint például, hogy valamelyik szakma nem keres jól, a másik szakmában pedig rengetegen vannak. Észre sem veszed, hogy az ilyen kijelentésekkel megfosztod magadat a lehetőségektől.

Megkérlek arra, hogy ne érezd magad rosszul azért, mert úgy érzed még nem találtad meg Önmagad vagy álmaid hivatását. Elmentél ide-oda dolgozni, vagy épp kiégtél, engedd meg magadnak az érzést, hogy elveszettnek érezd magad. Azzal például, ha próbálgattad magad több helyen is, de egyik sem tetszett, nincsen semmi baj. Már is szűkítettél egy kört.

Hogyan is lehet akkor jól önmegvalósítani?

Úgy, hogy tisztában vagy magaddal, a tulajdonságaiddal, hibáiddal és erőségeiddel, valamint értékrendszereddel. Ha tudod, hogy milyen értékek mentén szeretnél élni, könnyebb lesz kialakítani ahhoz egy utat. Célok és jövőkép nélkül még út sem született, ne felejtsd el. Például környezetvédő vagy és tudod, hogy Te olyan munkát szeretnél, ahol ezt az értéked tudod kamatoztatni. Elmehetsz ellentétes képviseletű céghez dolgozni, de ha számodra ez annyira fontos érték, akkor kognitív disszonanciát, azaz belső feszültséget fogsz átélni emiatt. Saját példából kiindulva, számomra fontos volt, hogy olyan szakmám legyen, ami kielégíti lifelong learning attitűdömet, amiben saját magamnak munkálkodom, amiben emberekkel és önállóan dolgozom, ami miatt hasznosnak érzem munkámat, illetve ami kielégíti a folyamatos újdonságra való igényemet. A legtöbb ember önmegvalósítani azért nem kezd el, mert a hiányait nézi, hogy mihez nem elég jó. Ez téves megközelítés, mert épp azt kell nézni, hogy miben vagy jó, mik az erősségeid, mit szeretsz csinálni. Én megfigyeltem az erősségeimet, mint pl. magas stressztűrés, jó problémamegoldó készség. Ezen kívül könnyen megtalálom a közös hangot mindenkivel és szívesen nyílnak meg az emberek nekem. Ezután végig gondoltam milyen pályát választottam volna 18 évesen, ha lehetőségem adódott volna rá. Pszichológusnak vagy ügyvédnek tanultam volna. Megkérdeztem magamtól 26 éves koromban, amikor eléggé boldogtalan voltam és kerestem az utamat, hogyan akarom élni az életemet, mik az elveim. Az én egyik elvem az, hogy „úgy élünk, ahogyan akarunk, vagy inkább ne éljünk sehogy”. Az önmegvalósítás nálam mindig is az önazonosságról szólt. Ezeket a támpontokat összerakva jutottam el odáig, hogy 2O17-ben jelentkeztem pszichológia képzésre, amit azóta is csinálok és ha minden a terv szerint halad 2O22 nyarán végre okleveles pszichológussá válok. Úgy érzem, a helyemen vagyok.
Úgy gondolom, életünkben a nyitottság és az új dolgok beengedése a legfontosabbak. Ha az önmegvalósítás útjára lépsz, mindenképp fejlesztened kell magadban ezeket.

Ha úgy érzed szükséged van egy kis útmutatásra, önismeretre az önmegvalósításhoz vezető úton, várom szeretettel megkeresésed.

Ez a blogbejegyzség szubjektív véleményemet és tapasztalataimat tartalmazza. Írtam egy szakmaibb hangvételűt, amit az Önmegvalósítás 2. néven találsz.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .