Önmegvalósítás 2

Önmegvalósítással a humanisztikus pszichológia foglalkozik. Képviselői azt vallják, hogy a világon minden ember képes a fejlődésre és a növekedésre, céljuk pedig az, hogy az emberek tudatukra ébredjenek és felismerjék lehetőségeiket. Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia egyik kiemelkedő alakja szerint mindannyian képesek vagyunk a növekedésre, kivéve akkor, ha ezt valamilyen erős ellentétes hatás gátolja. Az önmegvalósítás az én kiteljesítését jelenti, olyan függetlenséggel, tapasztalatszerzéssel, valamint kreativitással járó folyamat, amely a személyen belüli összhang kialakulását segíti elő. Rogers szerint az önmegvalósító az a személy, aki teljességgel működik. Jellemzője, hogy nyitott új tapasztalatokra, érzései megélésére, ezekben bízni képes és nem riad vissza a kihívásoktól és a fájdalomtól. Az önmegvalósító személy akkor a legsikeresebb, ha magára fókuszál. Viszont sokszor a mások által szükségesnek érzett figyelem miatt nem lépünk saját személyiségünk kibontakoztatásának útjára.

Az önmegvalósítás szükségletének fontosságát hangsúlyozta Abraham Maslow is. Ő azokat a személyeket kutatta, akik a legharmonikusabban éltek a világgal és önmagukkal, illetve a legtöbbet hozták ki az életükből. Az próbálta megérteni, hogy ezeknek a személyeknek milyen képességeik voltak és hogyan tudták kibontakoztatni azokat. Maslow szerint emberi szükségleteink hierarchiába szerveződnek piramis formájában. Az alapvető emberi szükségletektől (fiziológiai) jutunk el a piramis, vagyis az élet csúcsára, ami az önmegvalósítást jelenti. A piramis alján lévő szükségleteket fontos minden nap kielégíteni. Ahogyan haladunk felfelé a szükségesség igénye csökken.

Maslow szerint az önmegvalósítás azt jelenti, hogy azzá váljunk, amivé képességeink lehetővé tesznek, szerinte ez a legmagasabb szintű emberi motiváció. Ahogyan láthatod a piramison, a legfontosabb, hogy biológiai szükségleteinket kielégítsük. Amíg ezekben hiányt érzel, nem valószínű, hogy az önmegvalósításra törekszel, mert a figyelmed az alsó szintek hiányaira fókuszál. A fiziológiai szükségleteket elhagyva találunk olyan emberi szükségleteket, melyeknek nem megfelelő kielégülése mind negatív kihatással lehet az önmegvalósításra. Például, ha szüleid nem fogadnak el, ha otthagyod az orvosi pályát, amit igazából nem is szeretsz vagy félsz az ismeretlentől, netalán hiányzik a támogató hálód. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy sokszor az önmegvalósítás az, ami az alsó szint hiányait tudja pótolni. Ha jól megnézed, a piramis alsó szintjein hiányalapú, a felső szinteken pedig növekedésalapú motívumokat találsz (Maslow, 1995). Az alsó szinteket kielégítve megszabadulsz kellemetlen érzéseidtől, a felső szintek elérése pedig inkább pozitív érzéseket hoz magával.

Mi jellemzi az önmegvalósító személyeket?

Maslow (1968) az önmegvalósító személyeket kutatva az alábbi közös jellemzőket fedezte fel:

Hatékonyság, pontos észlelés, ön- és mások elfogadásának képessége, spontán gondolatok- érzelmek kifejezése, függetlenség, problémaközpontú megküzdési stratégia, mély kapcsolatok kialakításának képessége, humor, kreativitás, tisztelettudás, erősség, irányító képesség.

Mit adhat az önmegvalósítás? Olyan csúcsélményt, amiben a személyiség és a tevékenység összeforr egymással, s a tevékenység maga válik a személlyé (Csíkszentmihályi, 1989).

Az önmegvalósítás egy olyan működési mód, amit mindenki elsajátíthat és fejleszthet. Személyes kibontakozásodat a növekedés felé sokféle tényező gátolhatja. Amennyiben úgy érzed, hogy szeretnél egy teljesebb életet élni várom megkeresésed.

Szakirodalom: Carver C., Scheier M. (2OO6): Személyiségpszichológia